Gyerekkorom talán egyik legmeghatározóbb konzolja volt a sárga kazettás Nintendo, amiről persze az évek alatt kiderült, hogy csak egy olcsó famiclone. Természetesen mi ezt akkor nem tudtuk, tátott szájjal toltak az olyan csodákat rajta, mint a Super Mario Bros. 2 vagy a Dr. Mario. Az évek alatt sajnos feledésbe merült nálam a kék overálos vízvezetékszerelő, szerencsére a Nintendo Switch ismét visszalökött a japánok ölelő karjaiba.
Cikkünk alanya, a Super Mario Bros. Wonder szerelem lett első látásra, az előzetesek kellően feltornázták az ingerküszöbömet az új mechanikákkal. Plusz azt is hozzátenném, hogy a 2012-es New Super Mario Bros. U volt az utolsó tradicionális 2D-s Mario kaland. Az új epizód végül idén október 20-án meg is érkezett és a széria leggyorsabban fogyó címe lett. Most ebben a cikkben kicsit utánajárunk, hogy kiérdemelte-e a sikert a játék.
Nagy zűr a királyságban
Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy nem a sztori miatt fogunk a Super Mario Bros. Wonder-re emlékezni. Mariót, Luigit, Peach hercegnőt, Daisy hercegnőt Flórián herceg meghívja a szomszédos Virágbirodalomba, hogy megcsodálják a rejtélyes Wonder Flower bemutatóját. Bowser szokás szerint szétbassza a bulit, a Csodavirág erejét felhasználva egyesül Flórián herceg kastélyával, óriási repülő erőddé változtatva magát.
Mario persze önként jelentkezik, hogy segít legyőzni Bowser-t és helyreállítani a rendet, a barátai a nyomában loholnak, mint hűséges palotapincsik. A célunk tehát összegyűjteni a különféle világokban a Csodamagokat, valamint bezsákolni a hat királyi magot, amikkel végleg hazavághatjuk Bowser-t. Természetesen ehhez számtalan leküzdendő akadályon és kreatívabbnál kreatívabb pályán kell majd végig loholnunk. Közben pedig egy rakás újdonság vár ránk.
Csoda vár rám
Természetesen nem a Rácz Kati-féle dalra gondolt itt a költő, a hamu és gyémánt helyett egészen másfajta csodákban lesz része az embernek. Összesen nyolc világban kalandozhatunk, változatos tájakat járhatunk be. A homokos tengerpart fövenyétől kezdve a forró sivatagig és a havas hegycsúcsokig is eljuthatunk, emellett buja őserdő és földalatti bányák is várnak ránk. Lesznek elképesztő magasságok, van úgy, hogy a felhők fölé szállunk vagy éppen a lávatenger kellős közepén ugrándozunk.
Apropó ugrándozás, a felszínen ez még mindig egy klasszikus Super Mario játékmenet. Karakterünk nekifutásból nagyobbat tud ugrani, emellett számtalan felvehető képesség és tárgy színesíti az élményt. A megszokott coinok, csillag és a tűzgolyó mellett azért akad itt újdonság. Kapásból a Bubble Flower az egyik kedvencem, amivel buborékokat fújva pattoghatunk végig a pályán. A Drill Mushroom segítségével pedig élő furópajzsként véshetünk egyre mélyebbre. Bruce Willis az Armageddonban tuti megirigyelné.
Természetesen egyértelműen a videókban is látott Elefánt forma a legnagyobb durranás, amivel nemcsak vizet spriccelhetünk szanaszét, de még fel is öklelhetjük faltörő kosként az ellenfeleket. “Wowie zowie!” Az új tárgyak mellett szerencsére a játszható karakterek között is van új beköszönő. A megszokott hősök, mint Mario, Luigi és Peach hercegnő mellett megkapjuk Daisy-t valamint a gombafejű Toadokat. A kezdők számára pedig ott van Yoshi és Nabbit, akik nem sebződnek.
A kicsi dínó emellett hátasként is funkcionál, lehet rajta lovagolni, plusz még a kalimpáló mozgáskultúrájának hála magasabbra is tud ugrani. Egyedüli hátránya, hogy ő nem tud power-up tárgyakat használni. Azért valljuk be őszintén, az már kicsit csalásnak minősülne, ha még elefánttá is át tudna alakulni.
Mesterségem címere
Az új képességek mellett különféle jelvényeket is kioldhatunk a kihívások teljesítésével, valamint az árusoknál is bevásárolhatunk belőlük. Három kategóriában oszlanak meg a „címerek”, az akciójelvények speciális mozdulatokat tesznek lehetővé, a Boost Badgek passzív bónuszokat adnak, a szakértői jelvények pedig jolly jokerként funkcionálnak. A kínálat meglepően széles, a sapkával messzebbre tudunk lebegni, szőlőindákra kapaszkodhatunk, magasabbra ugorhatunk vagy éppen a falakon tudunk megkapaszkodni.
Az abszolút kedvencem a Dolphin Kick, amivel delfinként tudunk kivetődni a habokból. A passzív bónuszokat adó jelvények egy fokkal „gyengébbek”, van úgy, hogy plusz coin-t adnak vagy éppen plusz blokkokat tesznek elérhetővé. A Sensor viszont kifejezetten hasznos tud lenni, mivel felfedi a közelben lévő Wonder Flower lokációját.
A Safety Bounce képességet pedig egyenesen csalásnak éreztem, mivel ezzel egyszer megmenekülhetünk a leeséstől. Az Expert Badge kategóriába pedig a legdurvább képességek kerültek. Van úgy, hogy elképesztő sebességgel száguldozhatunk, láthatatlanná válhatunk vagy éppen kurva magasra ugorhatunk. A negyedik jelvényt nem lövöm le, legyen az meglepetés.
Kicsit sok volt a varázsgomba
Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy a Wonder Flower mechanika adja a játék varázsát. A csodavirágok megtalálása már önmagában megfelel egy minijátéknak, elég trükkös módon rejtették el őket a fejlesztők. Viszont amikor felvesszük őket, egy olyan LSD-trip veszi kezdetét, amit még a Félelem és reszketés Las Vegasban című film szereplői sem tapasztaltak. Van úgy, hogy az adott pálya teljesen kifordul „önmagából”, totálisan átalakul. Vagy éppen felülnézetben irányítjuk a karaktert.
De olyan is előfordul, hogy mi magunk alakulunk át különféle tárgyakká, lufiként lebeghetünk vagy éppen labdaként pattoghatunk. Vagy éppen bikákon, sárkányokon lovagolhatunk kedvünkre. A személyes kedvencem a havas pálya, ahol egy hóvihar kellős közepén kell boldogulnunk, miközben a hókockák folyamatosan újjáépülnek. A sivatagos pályán pedig egy szellem fog minket üldözni, szóval izgalomban és változatosságban nem lesz hiány.
Természetesen érdemes végigtolni ezeket a runokat, mivel a pálya végén ezek után kapjuk a Csodamagokat, amikből a többi pályát oldhatjuk fel. Emellett különféle jelvényes kihívások is várnak ránk, plusz ott van még a KO Aréna, amiben adott idő alatt kell az ellenfeleket elintézni. Minden nagyobb világ végén egy boss fight zárja a műsort, viszont Bowser Jr. leverése elképesztően sótlan lett. Konkrétan a The Legend of Zelda: Breath of the Wild utolsó összecsapása jutott az eszembe.
Az egész ötlettelen, fájóan egyszerű és semmit sem ad hozzá az élményhez. Továbbá a hullámzó nehézségi szintet is meg kell említenem, mint negatívumot. A Super Mario Bros. Wonder ugyanis kapott egy plusz Special World szintet, ahol kifejezetten szivatós pályákat sikerült kreálniuk a fejlesztőknek. Eleve ide eljutni sem egy leányálom, viszont mindenki kösse fel a kantárost, mert itt válogatott „kínzások” várnak ránk. Én egy idő után hanyagoltam is ezeket a részeket, mivel csak a vérnyomásom szintje emelkedett meg tőlük. De legalább az nagyon.
Nekünk áll a zászló
Szerencsére ha nehéznek bizonyul egy adott szint, segítségül hívhatjuk a barátainkat. Co-op local módban három társunkkal, míg Online módban random ismeretlenekkel ugrálhatunk végig a pályákon. Ez számos könnyítést eredményez, egyrészt a tárgyakat megoszthatjuk egymással, halál esetén pedig a szellemünket megmenthetik a többiek. Egy zászlót is letehetünk, ami mentési pontként is szolgál, plusz kicsit ilyen versenyzős jellege is van. Benne van az emberben, hogy ő szeretné kitűzni elsőként a „csúcsra”.
Jó hír, hogy az Online mód teljesen opcionális, ha szeretnénk, kikapcsolhatjuk, hogy teljesen egyedül küzdjük magunkat végig a pályán. Viszont akárcsak az Elden Ring esetében, a közös móka nagyban megkönnyíti a dolgunkat. Azt is mondhatnám, hogy az adott szint itt egy boss-nak felel meg, amit közösen verünk le. Szóval ha van Online előfizetésetek, érdemes benyomni, mert sokszor eszméletlen sokat tud nekünk segíteni a továbbjutásban.
Plusz meg kell hogy említsem a játék közösségét, akik elképesztően jófej emberkék. Egytől egyig. A Super Mario Bros. Wonder-ben ugyanis különféle hangulatjelekkel kommunikálhatunk egymással. Többször is volt olyan, hogy mások segítettek megtalálni egy rejtett virágot, vagy az adott pályarészen segítettük át egymást, folyamatosan bevárva a lemaradókat.
Nem fika a grafika
A Nintendo kapcsán visszatérő poén, hogy jóanyám kétéves Huawei telefonja komolyabb grafikai teljesítményre képes, mint a korosodó Switch konzol. Ennek ellenére a látványvilág egészen elképesztőre sikeredett. Továbbra is fenntartom az állítást, hogy a nyers pixelszám pont annyit ér, mint a kitöltve visszaküldött nemzeti konzultációs kérdőív. Önmagában még édeskevés a boldogsághoz. A Bros. Wonder esetében az apróságokban rejlik a titok. Akarom mondani a csoda.
Egészen elképesztő, amit animációs fronton leműveltek a készítők. Kezdve azzal, hogy Mario, miután bebújik a csőbe, maga után rántja a sapkáját. Vagy amikor elefánt formában próbálja magát begyömöszölni szűk helyekre. Azt már meg sem említem, hogy az ellenfelek, akik változatos formában és módokon törnek az életünkre, konkrétan felvonják a szemöldöküket, amikor meglátnak minket. Emlékszem, hogy az egyik havas pályán két gomba elkezdett a teknőspáncéllal focizni. Én meg csak álltam és lestem, hogy mi van.
Pont az ilyen apróságok miatt lesz a Bros. Wonder kiemelkedő. A zenei palettát is ki kell emelni, mondjuk az éneklő Piranha virágokat meghallva már tudtam, hogy nem lesz itt baj. A klasszikus fúvós, nagyzenekari darabok mellett a pörgősebb, rockosabb hangvételű számok is helyt kaptak. A Bowser elleni végső harc konkrétan olyan, mintha egy Iron Maiden koncertre tévedt volna el az ember. Természetesen a könnyedebb, akusztikus akkordok is jelen vannak, szerencsére a zene egy percig sem tolakodó.
It’s a me, Mario!
Összességében azt kell hogy mondjam, ez a kaland tényleg csodálatos volt. A Bros. Wonder nemcsak hogy a nagy elődök nyomába tudott lépni, de az új játékmenetbeli megoldásokkal még a bejáratott műfaji állóvizet is fel tudta rázni. Egyedül a sótlan boss harcok és a hektikus nehézség rondított bele az összképbe. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott, ha pedig akad pár pajtás, akkor mindenképpen érdemes közösen nyomni. Az évvégi listákon megérdemelten szerepel, igazság szerint nálam is felkerült a legjobb Super Mario címek közé. Már csak azt a pár Special World pályát kellene teljesíteni…
Super Mario Bros. Wonder: Az ugráló nehézségi görbe és a sótlan boss harcok ellenére is egy maradandó élmény lett a játék. Az új Wonder Flower mechanika pont annyit csavar a bejáratott recepten, hogy az élmény újnak hasson. Nem reformálja meg ugyan a műfajt, viszont minőségében egy teljesen új irányt mutat. – Mikee
